2015. 10. 23-30. Táborozás Zánkán (Az Ökorégió Alapítvány szervezésében)

• Galambos Réka
• Bandicz Barnabás
• Török Ágnes
• Jónás Vivien
• Forray Péter

Az őszi szünetet kivételesen nem otthon töltöttem, hanem a Balatonon, pontosabban Zánkán. Egy 8 napos táborban vettem részt, az összes osztálytársammal együtt. Az út jól telt. Vivi mellett ültem és kockultunk, meg beszélgettünk. Már a csomagolásnál éreztem, hogy valami nem stimmel, de csak akkor bizonyosodtam meg róla, mikor odaértünk a táborba: a fésűmet otthon hagytam. Szerencsére Tita és Vivi is adtak, úgyhogy nem kellett kócos hajjal mászkálnom. A programok jók voltak, ha délelőtt nem tanultunk volna, még jobban éreztem volna magam. Bár ez a tanulás inkább afféle „figyelj aztán majd rád ragad valami” tanulás volt, tehát nem kínoztak minket. Délután háromig szabad program, utána kirándulás hatig, maximum hétig, 8 után se ki, se be, 10-kor lámpaoltás, igazi alvás hajnali egykor. Hogy mit csináltunk éjszakánként? Beszélgettünk, felelsz vagy merszeztünk, hajat fontunk, selfieztünk, zenét hallgattunk, alvajártunk, nevettünk, telefonoztunk, tableteztünk és tettettük, hogy alszunk. Reggeleink érdekesen teltek: egyszer felébreszteni is elfelejtettek minket, máskor túl korán keltünk. Úgy gondolom rengeteg érdekes dolog történt, úgyhogy nem unatkoztunk.

Salföldön

Egyik délutáni programként Salföldön, egy állatfarmon jártunk. Voltak ott kutyák, libák, lovak, szamarak és még sokan mások. Annak örültem, hogy lehetett külön is menni, nem kellett a csoporttal csatangolnunk. Sajnos pénz nem volt nálam, ezért nem tudtam ajándékot venni magamnak, de azért a tábor végén egy kis édességgel megjutalmaztam magam. Salföldre visszatérve. Nagyon jó volt, az állatok cukik voltak, és legalább nem volt büdös.

Zánka (meg egy Bambi)
Nos, igencsak noszogatnak már a körülöttem lévő emberek eme beszámoló megírására. Ha csak rajtam múlna, és én szabnék ki határidőt, leírnám mind a kilenc napot, részletesen, és csupasz valójában. De mivel se nem rajtam múlik, se nem én szabom a határidőt, egyelőre (!) be kell érnetek egy lerövidített változattal. Nos, ez lesz a harmadik alkalom, hogy elmondom, mi is a véleményem erről a zánkai táborról. Három interjút adtam ott helyben (mint egy csomó mindenki más, például Erik, Vivi, és Dalma) és ebből kettőben ugyanazt mondtam el, mint ami itt a bevezető lesz. Ha érdekel valakit, a harmadikban arról beszéltem, hogy milyen nagy egy ló szeme. De ez talán most nem feltétlenül tartozik ide. Szóval: mi a véleményem a táborról? Mindig ez volt az első kérdés, és mindig ugyanazt feleltem rá: Nos, én személy szerint úgy gondolom, hogy mikor majd legközelebb szóba kerül ez a tábor, elsőre mindenkinek a programok fognak eszébe jutni. És ez jó is, mert tényleg vicces volt látni a Das mangalica feliratot, a hataloméhes kecskéket, vagy ahogy a többiek remegnek a félelemtől a csónakokban, meg látni, hogy készül a boci csoki (ezt most Erik kedvéért, a világ legrosszabb poénját olvashatták), de úgy vélem nem ez volt ennek a lényege. A lényege mindenek előtt az a hihetetlen jelentőségű szél, amivel itt szembementünk. Olyan volt ez az egész, mint egy darabka a későbbi életünkből, ahol nekünk kell döntenünk a dolgainkban, ahol a barátok széthúznak, majd újra összekovácsolódnak, vagy megoszlanak kisebb csapatokban, ahol mindig szembejön egy két szerelmi szál, és ahol fagyott mézzel dobáljuk a másikat. Hihetetlenül jó volt ez a sok idegen inger így egyszerre, iszonyat jó volt, a fenébe is! Hiszen soha nem fogom elfelejteni, ahogy Lajos azt dörmögi mellettem szörnyű mély hangon, hogy: Nem vettem még be a napi vitaminjaimat. És sosem fogom elfelejteni, amikor Martin bekiabálta a tanár jelenlétében, hogy: Szövegem a fegyver! És nem fogom elfelejteni a paprikás krumplit, Erik teljesen véletlenszerű győzelmét a Legyen ön is milliomos című játékban, hogy kétszer is összedöntöttük a pingpong asztalt, és, hogy mindkétszer elrohant mindenki, és meg kellett várni, hogy visszaszállingózzanak az asztal felállításához. És nem fogom elfelejteni azt sem, hogy én este pár emberrel együtt a Párttal, a néppel című dalt, meg a Könnyű álmot hozzon az éj-t énekeltem.  És azt sem, hogy…
Na jó, ez még így is sokáig tartana. A lényeg, hogy úgysem jegyezte meg senki, hogy hogyan lehet hasznosítani a különböző energiaforrásokat, csak azt, hogy azon az órán mindig majdnem elaludt. Senki nem fogja megjegyezni, hogy mit tanultunk Állattenyésztésen, csak, hogy a tanárunk volt már minden, karmestertől Babetta-tulajdonosig. Ennyi, én mondom, ez a lényeg. Meg Lajos. Ő ki nem maradhat ebből az egészből. Nos, aki ott volt velem, együtt röhögött azon, ahogy én felvenném a tojást, aki ott volt, mikor táncoltam, aki végighallgatta, miként elemeztem, és kritizáltam minden egyes ételt, amit kaptunk, aki velem énekelt, aki velem csocsózott, aki velem pingpongozott, vagy csak aki velem röhögte magát könnyesre, na azoknak írtam ezt a kis fogalmazást. És tiszta szívből kívánom, hogy mikor talán pár évvel később visszaolvassátok ezeket a sorokat, megint szerezzek nektek egy jó napot, vagy hetet, mert ilyen jó táborban én még nem voltam.

Tapolcai-tavasbarlang
Egyik délután a táborban elmentünk Tapolcára. Nem voltunk túl izgatottak, mert nagyon fáradtak voltunk. Majdnem minden reggel fél hétkor keltünk, kivéve az utolsó két napon. Miután felkeltünk, elmentünk reggelizni. Egy vagy másfél órát vártunk arra, hogy elinduljunk a híres Tapolcai-tavasbarlangba. A buszon nagyon sokat hülyéskedtünk. Mikor odaértünk, sokat kellett várni.  De az a lényeg, hogy bejutottunk. Kaptunk egy 3D-s szemüveget, amit a körbevezetés során néhány képnél használtunk. Volt egy kisebb mozi, ott levetítettek egy filmet a Földről. Aztán leadtuk a szemüvegeket és indultunk a tóba csónakázni. Nagyon izgalmas volt, mert voltak olyan helyek, ahol nagyon mély volt a víz, de olyanok is, ahol maximum hatvan cm mély volt. Aztán mikor vége lett az egésznek,akkor  visszamentünk Zánkára, az ÖKO-iskolába.  Ez a délelőttöm is jól telt. Egy új élménnyel lettem gazdag.
Ez buli volt
A Véméndi Általános Iskola 30 diákja elutazott Zánkára 7 napra. Ott egy kertészkedéssel kapcsolatos tábor volt. Nagyon jól éreztük magunkat, főleg azért, mert a hetedikesek mind mentek. Mi, a hetedikes lányok egy szobába kerültünk. Az első éjszaka igaz hat tanár jött be és csitított le minket, de jól éreztük magunkat azon az éjszakán. Nagyon nem aludtunk. Hajnali háromkor még fent voltunk. Fél négy körül aludtunk el. Igaz, reggel kicsit fáradtan keltünk fel, de megérte egy jó éjszakáért. Másnap  oktatás volt. Négy napon át tömték a fejünket okossággal, ami majd hasznos lehet a jövőben. A négy óránk: Növénytermesztés, Állat tenyésztés, Helyi termék és Fenntarthatóság.  Ismerkedtünk meg más emberekkel is. Más tanárokkal is ismerkedtünk meg. Ez a tábor egy jó kis csapatépítő volt.

Salföld

Egy szép napon a táborban a délutáni programunk egy állatsimogató farmféleség volt, amiben Salföldre látogathattunk el. Nagyon szép hely volt, rendezett és barátságos. Először a kisebb játszóteret szemeltük ki. Egy rövid hintázás után megláttuk a csacsi-anyukát és kiscsikóját. Dalma egyből otthon érezte magát. Nagyon aranyosak voltak. Majd megnéztük a kutyákat. Pulit nagyon sokat láthattunk, nagyon aranyosak voltak. Volt még egy fehér kutyus, ő keverék, nagyon megszeppent és félénk volt. Az osztályunkat nagyon meghatotta a kutyák látványa, mert sokunk nagy kutyabarát. Utána eljutottunk a „baromfi” részlegre, ahol sokan megbarátkoztak a pulykákkal, csibékkel és stb.… Egyszer csak hosszas veszekedésbe kezdett az egyik hím kacsa a Martinnal, azért mert azt hitte, hogy le akarja nyúlni a csaját. Majd a kecske rokonok találkoztak… azaz Erik rátalált a haverjaira. Lesétáltunk megnézni a marhákat a karámban. Végül, de nem utolsó sorban a lovakat csodáltuk, ahogy élvezik az időt… tegyük hozzá, hogy közben az egyik bealudt. Végül bementünk az istállóba ahol a nagyszénák között egy kölyök cicát találtunk, nagyon édes volt. Másfél óránk volt, mégis olyan volt mintha 5 perc lett volna, mert ahogy elindultuk a játszótérre már kiabálták, hogy indulás.

Az első éjszaka

Egy szép őszi szünet a Balatonon. Ki kívánhatna jobbat ennél… Hát mi ezen a jó kis eseményen részt vettünk. Nagyon vidáman indultunk neki egy pénteki napon a „nagy útnak”. 4 hosszú óra után odaértünk a táborba. Mindennel megismerkedtünk, berendezkedtünk és éveztük az izgalmas kaland legeslegelső napját. Miután megvolt az első vacsoránk is, egyből megtámadtuk a zuhanyzót. Miután lassan mindenki lefürdött, kiderült, hogy innentől nem a miénk az egész éjszaka, hanem kell mennünk valamilyen bemutatkozós estre. Mindenki turbóban öltözött és készülődőt. Amint odaértünk, elhelyezkedtünk kiderült, hogy nem lesz semmilyen bemutatkozós est. Akkor csak úgy együtt énekeltünk egy pár dalt, Réka és Orsi kíséretében. Majd végre tényleg a miénk lehetett az éjszaka, de előbb elmentünk az üdítőnkért. Szóval kezdődhetett a „megőrülni, vigyázz, kész, rajt” nagy csajos este. Közben kiderült, hogy 10-kor van takarodó, bejött a nevelőnk, Eszti néni és elmagyarázta, hogy megy ez. 10 órakor hát beugrottunk az ágyba és elkezdtünk beszélgetni. Én kicsit elbóbiskoltam, így egyből le is estem az ágyról és elkezdett vérezni a lábam. Erre az alattunk lévőktől feljött egy lány és megfenyegetett minket,hogy ha még egyszer zörgünk(pedig csak az ágyról estem le) kihajít minket az ablakon. Innentől kezdve cseppet nyugisabban telt az esténk, rengeteget beszélgettünk, hajnali fél négy körül elálmosodtunk és aludni tértünk.  

Pénteken megérkeztünk Zánkára, aznap csak kipakoltunk és pihentünk. Utána 4 napig órák voltak (Növénytermesztés, Állattenyésztés, Helyi termék és Fenntarthatóság). De szerencsére az órák után mindig mentünk valahova. Amikor ez a négy nap eltelt utána már csak kirándulni mentünk. Nekem a sok kirándulás közül legjobban a Szigligeti vár tetszett. Jó magasan voltunk, láttam ágyút, és még sok más nagyon érdekes dolog. A tábor közben jól összebarátkoztam a Barnabással. Sokszor mesélt nekem nagyon vicces történeteket is, amik megtörténtek vele. A szobában is sokat viccelődtünk, de volt néhány kevésbé vicces eset is. PL. :  A Kriszt (Koller) megdobta valaki egy üveggel és belilult a szeme, akkor kezdte a Detti néni gyűjteni a palackokat. Nekem nagyon tetszett ez a tábor, még nagyon sokat maradtam volna.

 

lightbox gallery carouselby VisualLightBox.com v6.1

Mi tetszett a táborban?

"Nekem nagyon tetszett, hogy a lányok barátságosak." (R. O.)
"Nekem a hajókázás tetszett a legjobban." (H. O., P.G.)
" A farm tetszett nekem, mert voltak lovak." (J.D.)
"Nekem a Peti idézete tetszett: Az egész életem hazugság." (K.B.)
"Nekem Salföldön a tanya tetszett a legjobban. (D.V.)
" Nekem az tetszett, hogy nekimentem az ajtónak." (Sz. L.)
" A lovak, a vár, a Balaton tetszett." (K. Z.)
"Nekem a hajókázás tetszett a legjobban, mert kint voltunk a nyílt vízen." (T. Á.)
"Nekem az állatkert tetszett."  (D.A.)
"Nekem a szoba tetszett a legjobban, mert együtt lettünk, nem úgy mint mások." (M.T.)
" Nekem a salföldi major tetszett a legjobban, de várom a sminkelést. " (R.E.)
"A hajóskapitányság és a buszsofőrség tetszett." (T.M.)
" A hegymászás és a hattyúetetés tetszett." (B.B.)
"A farmon jó volt és a hattyúetetés tetszett." (M. A.)
"Nekem a legjobban a monoszlói hegy tetszett." (Cs.P.)
"Nekem az állattartás óra tetszett a legjobban." (B. Zs.)
"Nekem a legjobban a fenntarthatóság óra tetszett." (J. P.)
"Nekem az állattenyésztés óra tetszett és még tetszett a salföldi major." (K.B.K.)
"Nekem az tetszett, amikor a Krisztián leesett az ágyról." (K.K)
"Nekem az tetszett, hogy elneveztük a bogarakat sárkánynak és én vettem egy sárkányfogó és azt akartam elkapni." (U.A.)
"Nekem nagyon tetszett az, hogy nagyon sokat hülyéskedtünk a fiúkkal és a barátaimmal." (J.V.)
"A beszélgetések, a társaság és az tetszett, hogy mindig kaptunk üdítőt." (G. R.)
"Nekem a patakba ülés tetszett a legjobban." (Cs. O.)
"Nekem az tetszett a legjobban, hogy lefejeltem az ablakot." (B.M.)
"Nekem a kígyós műsor volt a legjobb." (B. Sz.)
"Nekem a szigligeti várlátogatás tetszett." (F. P.)
"Ta-ta-ra-ra-ta-ta TIPO! Lajos. (A többiek értik.) B.B.
"Nekem az tetszett a legjobban, hogy beültem a buszvezető ülésbe." (F. L.)
"Napfürdő a Balaton partján 2015. október végén szikrázó napsütésben." (Vera néni)
"Mindenki jó barátságban volt egymással." (Kriszta néni)
"A holdfényben csillogó Balaton szuper aranyos gyerekek társaságában." (Detti néni)
"A közös tévézés tetszett és az, hogy a nagy család együtt szavazott." (Anita néni)